Olvasom: http://propeller.hu/szorakozas/2690127-szepesi-nikolett-sokan-megb-sztak
“Újabb előzetest adott közre az Ulpius-Ház kiadó az évtized botránykönyveként hirdetett Szepesi Nikolett-műből. A kiváló volt úszónő nagyon szókimondó és szaftos szöveget ad közre. Íme az újabb részletek!…” Eddig a hír!
Sz.N. az úszóeredményei alapján valószínű, hogy látott már vizet és talán medencét is, nemcsak heverőt. Megnyilvánulásai alapján viszont arra a következtetésre juthat az egyszerű állampolgár, hogy ő, többnyire nem vízben, hanem spermában úszott… Innentől kezdve joggal kérdezhetjük, hogy ezt most komolyan gondolják? Miközben a szépirodalmi művek Jókai, Gárdonyi , Mikszáth, Móra , Fekete István stb. eladhatatlan kategóriába süllyedtek? Már nem tudom, hogy én vagyok-e maradi, vagy ez a valóság? Elszáguldott mellettem a jelen, miközben földbe gyökeredzett lábakkal próbálok talpon maradni? Kapkodom a fejem, hogy mi a trendi. Úgy látom, hogy ez a trendi, ami nagy szomorúsággal tölt el. Ez a trendi, amióta a magyar állam kiszállt a könyvkiadási piacból és („liberalizálták”), azóta az ilyen és ehhez hasonló „művek” jellemzik a társadalmunk értékrendjét. Ez a követendő példa, ezt vásárolják tülekedve, miközben kiváló szépirodalmi prózaírók és nagyszerű költőink alamizsnáért kuncsorognak önkormányzatoknál és szponzoroknál. Jól van ez így??? Az, addig rendben van, hogy Szepesi Nikolettet sokan megb@szták.— de nekünk/nekem mi közöm ehhez? Ez az ő magánügye. Az viszont egyáltalán nem magánügy, hogy a társadalmunkat miféle szennyel öntik nyakon nap mint nap. Nem akarnék erkölcscsőszként tetszelegni, hiszen én is voltam fiatal és arcpirító dolgokkal is tudnám traktálni a nagyérdeműt, de nem teszem meg, mert az nem tartozik senki másra, csak rám. Ezért aztán marad a megalázó kuncsorgás a szponzorok felé, hogy járuljanak hozzá egy–egy könyv kiadásának a költségeihez. Ez a kis-magyar valóság. Jó esetben megkapjuk a kiadás költségeinek ötven százalékát, a maradékért viszont a saját zsebünkbe kell nyúlni. Ismét megkérdem. Jól van ez így? -, hogy a kultúrát, annak értékétől függetlenül aprópénzre váltjuk? Jól van ez így, hogy a felnövekvő generáció Szepesi Nikolett megb@szásán szocializálódik?
Ezek csak kérdések!
Ha valaki most azt hiszi, hogy Appel Henrik (Aczél György) “elvtárs” időszakát sírom vissza, az nagyon téved. Azt viszont értelmes dolognak tartanám, hogy egy független grémium döntené el, hogy egy adott mű, szolgálja-e a magyar kultúra javát, vagy sem? Szóval valamiféle szakmai zsűrire vágynék,(nem politikaira) melynek nem üres a zsebe és az arra érdemes művek megjelenését két-háromszáz példány erejéig támogatná, finanszírozná. Vegyük már tudomásul, hogy a szerzők többsége hiába hoz létre a kultúránk szempontjából hasznos dolgokat, ha üres zsebbel kilincsel a kiadóknál. Azt sem tartanám nagyon elítélendőnek, ha az SZ. N. féle, félpornó könyveket valamilyen büntetőadóval sújtanák. Nem azt mondom, hogy ne jelenhessen meg, (hiszen van rá igény) hanem azt, hogy se a kiadónak, sem pedig a szerzőnek az ilyen kötetek létrehozása ne legyen túl NAGY BIZNISZ.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: